Kevesebb balesetet szenvednénk táblák és útburkolati jelek nélkül? Ez valóban így lehet? Ha nincs szabály, útmutató tábla, akkor mihez igazodna a közlekedő ember? Próbálja meg a józan paraszti eszét elővenni és a viselkedésével elősegíteni a folyamatos közlekedést. Próbálta már?

Képzelje el, hogy szombat délelőtt Hegyeshalomból a mosonmagyaróvári Tesco körforgalom fele autózik és már a város szélén beáll a forgalom, a sebváltót maximum kettesbe teheti. Persze ugyanez megtörténhet tetszőleges magyar város tetszőleges körforgalma előtt. Mit tesz ilyenkor az autós?

A fegyelmezettebje csendben vagy halk imák közepette kivárja míg áthaladhat a körforgalmon, az idegesebbje pedig elkezd üvölteni, dudálni az előtte araszoló 50 autónak, majd a záróvonalat átlépve a szembesávban elkezdi előzni a sort.

Mindkét típus valamilyen szinten a viselkedését alakítja a körülményekhez. Most képzelje el azt a helyzetet, hogy se lámpa, se tábla, se záróvonal. Vajon mi történne akkor?

 

Kevesebb balesetet akarunk? Távolítsuk el a közlekedési lámpákat és a táblákat. Ha az embereket idiótának tekintjük, úgy is fognak viselkedni” – ezt a filozófiát vallja egy holland közlekedési mérnök, Hans Monderman. Az illető nem azzal vált híressé, amit terveivel hozzátett a városi közlekedéshez, hanem amit elvett abból. Hite szerint az autóvezetők sokkal figyelmesebbek és óvatosabbak lesznek ha bizonytalanságot tapasztalnak az úton.

Az a baj a közlekedési mérnökökkel, hogy ha valami probléma van a közlekedéssel, mindig hozzá akarnak tenni valamit a rendszerhez. Az én megítélésem szerint inkább bizonyos dolgokat el kellene venni.” – így nyilatkozott a mérnök a “Wired” című amerikai magazinnak.

Monderman nézete elég különösen hangzik túlszabályozott világunkban. James C. Scott antropológus szerint a közlekedési mérnök a következő megfigyelésre alapozta javaslatát. Ha áramszünet miatt egy villanyrendőr nem működik, az eredmény nem közlekedési dugó, hanem sokkal inkább lassú de folyamatos áthaladás.

Monderman kisérletképpen a 45 ezres lakosú hollandiai város, Drachten egyik legforgalmasabb villanyrendőrös csomópontját áttervezte többsávos körforgalommá, melyben kiszélesített gyalogos zóna is helyet kapott. Az említett lámpás kereszteződést naponta 22 ezer autó használta. Az átalakítás utáni két évben mindössze 2 ütközés történt az említett csomópontban, míg a korábbi 4 évben ez a szám 36 volt. Az autósok sokkal figyelmesebben vezettek a körforgalomnál és az áthaladás is megélénkült. Ezen kívül megszűnt a körforgalomhoz vezető utakon az autósor visszaduzzadásából adódó forgalmi akadály.

Az egész jelenséget Monderman egy műjégpályán egymással párhuzamosan, körbe korcsolyázó tömeg tagjaihoz hasonlította. Az egyénnek ugyanis sikerült mindig a többi résztvevőhöz igazítani a saját mozgását, ami a folyamatos korcsolyázást biztosította. Monderman véleménye szerint a sok közlekedési tábla és lámpa éppenhogy elvonja az útról a vezető figyelmét, ezáltal kevésbé lesz biztonságos az adott kereszteződés.

 

A holland mérnök filozófiáját a köznyelv “megosztott tér” néven említi és nagyobb városokban sikerrel alkalmazzák. A lámpák eltávolítása majdnem mindig pozitívan hat a közlekedés ütemére és a vezetők egymásközti viselkedésére. A balesetek száma is csökkent. Az angliai Wiltshire városkában például kisérletképpen egy szakaszon megszüntették a záróvonalat. Az eredmény 35 %-os balesetszám csökkenés volt mert az autósok sokkal inkább az útra figyeltek.

Hans Monderman filozófiája nem anarchián, puszta lázadáson alapul, hanem inkább a közlekedésben résztvevők viselkedésének megfigyelésén. Az 1980-as években Monderman regionális biztonsági felügyelőként dolgozott. Egyik alkalommal egy kis faluba küldték, hogy próbálja megoldani a rengeteg gyorshajtás miatti problémát. Látogatása előtt egy száguldozó autós két gyereket gázolt halálra. Abban az időben “fekvőrendőr”építése és sebességkorlátozó tábla kihelyezése lett volna a szokásos megoldás. Ehelyett Monderman azt javasolta, hogy tegyék a falut optikailag is falusiasabbá.

Az átalakítás a következőkből állt. Az érintett út széléről a táblákat eltávolították, a szürke aszfaltot piros téglaburkolatra cserélték, ami egyik oldalon széles szürke sávval egészült ki. Ez a sáv enyhén kanyargós volt, de a kocsik is használhatták. Az út csak 5 méter szélesnek látszódott, de valójában 6 méter állt a közlekedők rendelkezésére. Az eredmény fantasztikus volt. Az arra haladó autók olyan mértékben lelassítottak, hogy a közlekedési radarral nem is lehett mérni a sebességüket. Mivel a vezetők nem voltak biztosak, hogy pontosan melyik az ő területük ezért saját józan eszüket használva a viselkedésüket igazították a körülményekhez és egyszerűen lelassítottak. Mindez tiltó táblák és fekvőrendőr, azaz hivatalosan forgalomlassító burkolati küszöb nélkül!

A jelenségről ezt írta egy antropológus az angol Guardian nevű újságban. “A lámpák eltávolítása annyit jelent, hogy az autós többé nem kap zöld utat. A lámpa zöld jelzése ugyanis azt jelenti, hogy elsőbbséged van, mehetsz nyugodtan és jogosan dühönghetsz ha egy nagymama eléd kerül.”
Modnerman nézetének lényege az, hogy a táblák és lámpák eltávolításával a hatalom és a felelősség a hatóságtól az egyénre és a közösségre száll át. A világ néhány városában a közlekedési mérnökök már elkezdték a “megosztott tér” alkalmazását. Az ötlet szélesebb körű elterjedéséhez alapvetően meg kell változtatni a gondolkodásunkat a városokról és az abban élő emberek szerepéről.

Ez lenne a közlekedésben a szép új világ? Bár a tendencia most éppen a repülő autók és drónok felé mutat, de magyar honban még valószínű várni kell mire a légtérbe helyeződik a hangsúly. Gyaníthatóan a lámpák, táblák, útburkolati jelek, fekvőrendőrök eltávolítása sincs napirenden. Az egyetlen amin mi változtathatunk, az a saját viselkedésünk.

Minden ember a közlekedés résztvevője, akár gyalog, biciklivel, motorral, autóval, busszal, stb. közlekedik. Közös érdekünk, hogy az egyre népesebb autós társadalom új tagjai, a jogosítványt a jövőben szerzők, alapos képzésben részesüljenek. Ehhez szükségesek a jó oktatógárdával rendelkező képzőhelyek, mint például a Kangar Autósiskola.

Záróakkordként álljon itt néhány szikár tény. Tavaly az autósok által okozott balesetekben vezető helyen állt a gyorshajtás, aztán az elsőbbség meg nem adása következett, majd a kanyarodási szabályok megsértése volt a bronzérmes. Az ittasság autósok, motorosok, valamint gyalogosok esetén is egyaránt gyakori okként szerepelt.

Végső soron mindig valamilyen szabály megsértése áll a háttérben, tehát az egyén nem megfelelő viselkedése. Jó lenne, ha ez abban a pillanatban bevillanna az agyunkba mielőtt tövig nyomjuk a gázpedált a kanyar előtti előzéshez, vagy a borospoharat a slusszkulcsra cseréljük.

Ilyenkor inkább vegyük elő a telefont és hívjuk a 30-641 9166-os telefonszámot. Dudu Taxi biztonságban hazaszállít mindenkit a családjához.

Lejegyezte: MK