Hihetetlen sztorik

A következő meghökkentő történeteket olyan taxisok mesélték, akikkel az utasaik mély titkokat osztottak meg az út során. Vajon miért tették? Kiskorunktól kezdve azt hallottuk, hogy idegenekkel ne álljunk szóba. Hm, ez a tanács persze nem minden helyzetre igaz. Például a taxisofőr is idegen ha először ülünk be a kocsijába egy távoli városban, ahol még sosem jártunk és talán nem is térünk vissza.

A Psychology Today című újság egy cikke szerint vannak emberek, akik azért osztják meg titkaikat idegenekkel mert az ismeretlen ember nem fog ítélkezni, főleg ha az illető egyben valamilyen szolgáltatást is nyújt nekünk. Például taxisofőr. Az alábbi sztorik mély nyomot hagytak a sofőrökben, a mai napig emlékeznek az utasra, aki kiöntötte nekik a lelkét.

Hazafele csorogtak a könnyeim

Azt hittem egy újabb részeg hölgyet kell hazavinnem – kezdte a taxis a történetet. Szerdai nap volt, a bár előtt este tízkor vettem fel a fiatal nőt. Meglehetősen ittas volt. Igencsak meglepődtem, mert amikor beszállt a kocsiba és udvariasan bocsánatot kért a részegségéért.

Azt is kérte, hogy egy darabig csak körözzek a háztömb körül és az ablak legyen nyitva. Közben arra gondoltam, hogy mennyit fogok majd felszámítani takarításra, mert biztos voltam abban, hogy lesz mit rendbe hozni. Közben a kesztyűtartóból elővettem egy zacskót, ha az illető hölgy szeretne könnyíteni a gyomrán.

Mielőtt átadhattam volna neki, a nyitott ablakon át már el is intézte a dolgot. Ezután bediktálta a címet – ami elég közel volt – majd csukladozó hangon kérdezte, hogy gondoltam-e már a halálra. Szűkszavúan annyit válaszoltam, hogy néha előfordult.

Ekkor a fiatal nő sírni kezdett és a következőt mesélte. “Ma este a munkatársaim búcsúpartit tartottak számomra, mert úgy tudják, hogy a cég egy másik telephelyére megyek dolgozni, itthagyom a várost. Ezt hazudtam nekik. Az igazság az, hogy előrehaladott agydaganatom van, már nem lehet kezelni. Hamarosan meghalok”.

A szívem erősen dobogni kezdett, közben megérkeztünk. Nem kértem fuvardíjat. A nő kiszállt, én kikapcsoltam a telefonom és hazaindultam. Egész úton csorogtak a könnyeim.

Tomboló szerelem

“Egy közpkorú párt vettem fel, akik nagyon egymásba voltak gabalyodva” – indítja a sztorit a taxis. Egész úton azt ismételgették egymásnak, hogy mennyire szeretik a másikat. Hihetetlenül elképesztő érzelmi csúcson voltak. Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ennyire boldogok.

Közben megérkeztünk a célhoz és elbúcsúztunk. Pár perccel később hallom, hogy csörög egy telefon a hátsó ülésen. Gondoltam nyilván az előző pár hagyta itt, a nagy szerelemtől nem vették észre, hogy elvesztették a készüléket.

Felvettem, és amint megszólalt a női hang azonnal megnyugtattam, hogy ne aggódjanak, rögtön visszaviszem a telefont, amint befejezem az aktuális fuvart. Még huncutul hozzátettem, hogy a lángoló szerelem vakká tesz. Na ezt nem kellett volna!

Kiderült, hogy a telefonvonal másik végén a férfi utas felesége beszélt. Az asszony elmesélte, hogy a férje elvileg üzleti úton van, és pont azért hívta őt, mert félt, hogy megint megcsalja. Ezek után már beadja a válópert. “Nagyon rosszul éreztem magam – fejezte be a sofőr. Ha nem viccelődök, talán a pasas megússza az újabb félrelépés következményét”.

Mondd, te kit választanál?

“A fiatal férfi utasom nem volt tök részeg, de láthatóan felöntött a garatra” – kezdődik az újabb történet. Már elég késő volt, a fickó szomorkásnak tűnt. Alig indultunk el, amikor hömpölyögni kezdett belőle a mondandója.

Elmesélte, hogy halálosan szerelmes a menyasszonya barátnőjébe, de már nem tud kihátrálni a házasságból. Évek óta együtt járnak, egy éve volt az eljegyzésük, most már nem szakíthat vele. Tudja, hogy szörnyű lesz a házasság, mert a leendő feleségét is szereti, de nem szerelmes belé. A barátnővel nyilván rengeteget fog találkozni, hiszen a két nő a legjobb barátságban van egymással.

A vőlegény el sem tudta képzelni, hogy hogyan tudja majd elfojtani a barátnő iránti szerelmét. “Igazán szimpatikus fickónak tűnt” – fejezte be a sofőr – “éreztem a keserűségét, de nem mertem neki a szakítást javasolni. Azóta is sokszor eszembejut az illető, vajon mi van vele, velük”.

Rúdugrás

“Életemben nem kért tőlem tanácsot utas” – mondja a taxisofőr. Szombaton délután egy csinos, fiatal nőt kellett felvennem, aki láthatóan ideges volt. Az úticél egy szórakozó hely volt. Kicsit meg is lepődtem a korai időponton.

Amint a hölgy letelepedett az első ülésre, elkezdett panaszkodni. Kissé hisztériás hangon mesélte, hogy az üzlete lassan csődbe jut, tele van adóssággal, fizetnie kell a számlákat és ehhez sok pénz kell. Lelkileg már arra készültem, hogy az utasom nem tud fizetni, de nem erre ment ki a játék.

A nő elmondta, hogy undorodik magától, mert csak rúdtáncosként tudja megkeresni a szükséges pénzt, most is a munkahelyére viszem. A munka közben elfogyasztott alkoholt is gyűlöli, de sokszor muszáj meginnia.

Tőlem kérdezte, hogy én mit tennék az ő helyében. Férfi létemre nehezen tudom elképzelni a rúdtáncolást és az ilyen életmódot. Okos tanácsot sem tudtam adni, nem vagyok pszichológus.

Ugyanakkor sajnáltam a nőt, nagyon rossz lehet ha valaki gyűlöli önmagát. Rendkívül kényelmetlenül éreztem magam, szerettem volna minél előbb befejezni a fuvart. Rá is tapostam a gázpedálra.

Lejegyezte: MK