Az elmúlt hetet az oroszországi Rostovban töltöttem, ahol rengeteg hivatásos és Uber taxi fut az utakon. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy Rostov szíve az autózásért dobog. Egy központi helyen levő szállodában laktam, ahol sajna a recepción sem beszéltek angolul így a kommunikáció kissé nehézkes volt hiszen az évek alatt az én orosz nyelvtudásom is igen megkopott.

Amikor taxit akartam rendelni nagy nehezen megértettem, hogy elég sokat kellene várnom a kocsira. Erre azonban nem volt lehetőségem, mert egy balett előadásra indultam, nyilvánvalóan a társulat nem fog rám várni. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint kipróbálni az orosz Ubert.

Talán sokan tudják, hogy a nyári foci VB egyik helyszíne a rostovi stadion lesz. Az írás elsősorban azoknak szól, akik a helyszínre utaznak és taxizni szeretnének a szállásuk és a stadion között.

Kizárólag a saját tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasóval, melynek a lényege az, hogy Rostovban csak profi taxival szabad utazni, de azt időben meg kell rendelni. Kétségtelen előnye az Ubernek, hogy olcsóbb a hagyományos taxinál, viszont a szolgáltatás színvonala…hát hogy is mondjam…

Füstdoboz négykeréken

Amikor megérkezett az Uber taxi abban reménykedtem, hogy a csotrogány autó talán a színházig kibírja. Az elején a lökhárító és a hűtőrács teljes egészében hiányzott, amolyan fogatlan oroszlánnak tűnt a kocsi. A fiatal férfi sofőr, amint kinyitotta az ajtót szinte dőlt kifele a cigarettaszag. Normál esetben be sem ülnék egy ilyen füstbarlangba, de most az idő sürgetett.

Közös nyelvismeret hiányában a vezetővel nem igen lehetett beszélni, ami nem baj, csak akkor van probléma ha az úticélt is nehéz megértetni vele. Az én orosz kiejtésem nem tökéletes, így először nem is értette, hogy hova szeretnék menni – azért végül leesett a tantusz. Bár amilyen hangerővel dübörgött a zene a kocsiban, azt tökéletes orosz tudással is nehéz lett volna túlkiabálni. Szerencsére erős szél fújt, így a színház előtt kicsit kiszellőzött a ruhám az intenzív füstszagtól.

Az út során egyébként meglepődve tapasztaltam, hogy rengeteg autónak hiányzik az eleje, tehát az én taxim ilyen értelemben nem lógott ki a sorból. Talán a bagószag is általános? E kaland után arra gondoltam, hogy letesztelek még 2-3 Ubert, vajon mindegyik ilyen szedett-vedett?

GPS-GPS mondd meg nékem

A következő alkalommal nem siettem sehova, csak a kalandvágy hajtott. Egy kellemes külsejű fiatal hölgy érkezett értem egy meglepően jó állapotú, fehér Kia gépkocsival. Ő azonnal megértette, hogy hova szeretnék eljutni, gyorsan be is pötyögte az okostelefonjába. Amikor a térkép megjelent, felém fordította a kijelzőt és kérdően nézett rám. Persze szemüveg nélkül nem is láttam rendesen a készüléket, de hát amúgy sem jelentett volna semmit a térkép. Nekem aztán nulla fogalmam volt az uticélom irányáról.

Mindenesetre a hölgy elindult, jobbkezével a kormányt fogta, a balban pedig a telefont. Elég gyakran nézett a térképre és láttam az arcán, hogy valami nem stimmel. Az már csak hab volt a tortán, hogy a telefon bámulása közben néha átsodródtunk a másik sávba, amire a mellettünk jövő autók intenzív dudálással figyelmeztettek. Időnként elkelt volna egy harmadik kéz.

Egyszer aztán nagy bocsánat kérések közepette kimentünk egy parkolóba, ahol a sofőr alaposan áttanulmányozta a GPS által mutatott irányt. Végre felcsillant a szeme, azonnal éreztem, hogy most már jó irányba megyünk majd. Az egésznek az a szépséghibája, hogy az útkeresést, a “tanulópénzt” én fizettem meg. E felett érzett csalódásomat sajnos el sem tudtam magyarázni a sofőrnek. Mikor kikászálódtam azon gondolkodtam, hogy a környéken parkoló rengeteg kocsi között hány Uberes rejtőzködik?

Többsávos versenypálya

Az én rostovi utazásom turistaszezonon kívüli időszakban, amolyan normál hétköznapokra esett. Az első füstös, a második útkeresős Uberezés után még egy esélyt adtam ezen amatőr taxisofőröknek. A város nagyon készül a foci VB-re, az utak és járdák zöme fel van túrva, a széles körutak sávjai eléggé elmosódnak a porban.

Az utolsó Uberes kalandom taxisofőrje egy iráni származású fickó volt. Ő legalább beszélt pár szót angolul. Amikor megszokásból kérdeztem tőle, hogy “Do you speak English?” nagyon büszkén rávágta, hogy “Of course!” – azaz “természetesen”. Igen megörültem mert szerettem volna megtudni tőle pár dolgot a városról. Azonban a vezetési stílusa belémfojtotta szót.

Az autósávokat nagyjából maguk a tömött libasorban haladó autók jelölték ki. Viszonylag lassan haladtak, nem volt hova rohanni. Ijesztő kivételt képezett néhány türelmetlen sofőr, köztük az én Uber sofőröm. Teljesen váratlanul, normál ész számára felfoghatatlanul néha kivágott a szembesávba, vagy inkább a képzeletbeli záróvonalra, majd azon haladt míg valaki beengedte. Bár halkan megjegyeztem neki, hogy nem rohanok sehova, de ennek nem sok foganatja volt.

Az út mentén több friss baleset nyomát is láttam, az összetört elejű autókat még nem vontatták el. Akkor értettem meg, hogy miért van olyan sok “hiányos elejű” autó. Nem érdemes megjavíttatni, ki tudja mikor történik a következő ütközés. Végül is épségben megérkeztem a célba, ahol újabb probléma merült fel. A sofőr nem tudott visszaadni, pedig nem is nagy címletű bankóval akartam fizetni. Ezzel az ügyes húzással szép borravalóra tett szert, amit amúgy nem volt szándékomban adni. Így aztán le is zártam az Uberes kalandok korszakát.

A legközelebbi autózásom már az egyik hivatalos rostovi taxival történt. Várnom nem kellett, mert az út mentén állva intettem le a kocsit. A sofőr alapszinten beszélt angolul. A kocsija bár nem egy limuzin volt, de kívül-belül makulátlan, dohányfüstnek nyoma sem volt. Amikor beszálltam, az autóban halk háttérzene szólt, amit a sofőr még így is lehalkított. Azonnal tudta merre kell elindulnia a megadott cím felé. Az út során semmilyen hazárdírozó helyzetbe nem ment bele, biztonságban éreztem magam. A poén pedig az, hogy neki kellett a legkevesebbet fizetnem, pedig elég messzire volt a szálloda.

Nem tudom, hogy az Uber sofőröknek kell-e valamilyen alapvizsgát tenniük, vagy elég ha működőképes a kocsijuk és ők tudják kezelni a pedálokat. Mindenesetre a saját tapasztalataim alapján mindenkit arra buzdítok, hogy profi taxist hívjon ha kulturált utazásra vágyik.

Lejegyezte: MK